Ismét elment egy régi törökbálinti…

Franz Ludwig

Törökbálint, 1929. 09. 26.   Süssen +2019. 01. 15.

Ludwig Ferenc 1929. szeptember 16-án Törökbálinton született hatgyermekes régi törökbálinti család gyermekeként. Nagyapja Ludwig Károly aki Törökbálinton 1884. 02. 20-án született, is nagy köztiszteletnek örvendet. Képviselőtagként éveken át tevékenyen részt vett Törökbálint közéletében: tagja volt az iskolaszéknek, a katolikus egyházközségnek és a Hitelszövetkezet igazgatótanácsának. Mestersége lakatos volt, több közintézményben is dolgozott, köztük a Plébánia régi bejárati vaskapuját is ő készítette. A Falumúzeum kiállított tárgyai közt megtalálható a temetésén, Weichel Miklós plébános által elmondott gyászbeszéd és több családi vonatkozású fénykép.

Édesapja: Ludwig József szül. 1898.04.25. Törökbálint

Édesanyja: Ludwig Anna szül. Führinger szül. 1901.07. 17. Törökbálint

Házasságkötésük:1924. 10. 11.

Törökbálint és a Németországi Süssen közti kapcsolat nem új keletű. Kezdődött akkor, amikor a hazájukból, Törökbálintról elűzött, kitelepítettek csoportja, 1945. után Süssen-be érkezett. A sváb emberek szívóságával kezdtek felépíteni maguknak és családtagjaiknak otthont, mert hát a háború sújtotta Németország sem a legszebb oldalát mutatta, mind a gazdaság mind, az emberi tulajdonságok terén. De svábjaink kitartó szorgalommal elérték, hogy lassan befogadja Süssen, őket a messziről jött embereket.

Nehéz idők voltak akkor, de feloldódtak új hazájuk lakosai és így lettek svábjaink teljes értékű polgárai Németország településeinek. Már a 40-es évek végén kezdtek a hazájukból elűzöttek kapcsolatokat keresni az itthon maradottakkal. Először dr. Léber Lajos aki Törökbálint szülötte, vette fel a kapcsolatot az  akkori Törökbálinti vezetéssel, hogy a szétszakadt családokat egyesítse. Az 1960-as évek elején már elindult az a folyamat, hogy családtagokat engedtek ki Törökbálintról  Süssenbe, és jöttek onnan is látogatóba a rokonok Törökbálintra.

Szervezett látogatások először, a két település egyesületei között kezdtek kialakulni.

Ludwig Ferenc ehhez a baráti látogatásokhoz különleges értéket adott: a régi hazához való kötödést elhozta és elterjesztette az új hazában.  Elérte, hogy érdeklődés és megértés ébredt azokban az emberekben is akiknek semmilyen személyes kapcsolatuk nincs Törökbálinttal.

1998. óta Törökbálint Város Képviselőtestülete minden évben díszpolgári címet adományoz azon az embereknek, akik sokat tettek Törökbálintért.

Törökbálint Város Önkormányzatának Képviselőtestülete 307/2011. (IX. 01.) ÖK határozatával a „Törökbálint Város Díszpolgára” címet 2011. évben Ludwig Ferenc részére adományozza.

 

 

 

 

Törökbálint Város Önkormányzata, Német Önkormányzata, a Törökbálinti Sváb Egyesület és a Fiatal Svábok közössége, a svábok leszármazottai a nem sváb származású tagjaikkal egyaránt gyermeki tisztelettel és szeretettel emlékeznek azokra az elüldözött egykori törökbálinti honfitársainkra, földművesekre, parasztokra, munkásokra és iparosokra, akik becsülettel és nagy szorgalommal munkálkodtak akkori falunk felvirágoztatásán.

A kitelepítés óta több mint fél évszázad múltával az emlékezet lángjai lassan halványulni látszanak.

Ezzel együtt az óhazával való kötödés szálai is ritkulnak, hiszen az idősebb korosztályok fogyóban vannak, utódaik már kevésbé kötődnek apáik egykori szülőföldjéhez, ami emberileg bizonyára érthető.

Hisszük azt, hogy sok-sok ilyen kapcsolat, kötődés az, ami Bennünket összeköt, amely tartalommal tölti meg a közös európai házban való otthon-teremtésünket.

Hisszük azt, hogy ez rajtunk nem fog múlni.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

 Feri bácsi, Feri emlékedet megőrizzük!